2013 nyarán csöppent az
életembe Artúr. Megjegyzem, akkor még nem így hívták, igazából nem is volt neki
neve. Önző módon, egyedül töltött napjaim enyhítésére döntöttem úgy, hogy
örökbe fogadom. Az örökbefogadási procedúrát hosszas keresgélés, egyeztetés előzte
meg.
Mindenképpen úgy akartam
intézni, hogy a nálam töltött első napokat közösen éljük meg, hiszen
mindkettőnk számára szokatlan volt a helyzet, meg kellett szoknunk egymást.
Az összecsiszolódás
nehezen indult, mert ő még hiányolta a mamáját, akitől gonosz módon
elválasztottuk. Persze őszinte szeretettel fogadtam és mindent megtettem a
kényelme érdekében, vadi új felszerelés, neki való ennivalók, új takaró, minden
az ő kényelme érdekében.....
Ennek az írásnak a folytatását olvashatod sok más írás mellett a Hősnők című oldalon, mely egy közösségi projekt keretében valósul meg... http://www.hosnok.hu/minerva/
