A Hyrax és én

Gyötrődés, fájdalom, rossz kedélyállapot, állandó morgások odahaza... ér ennyit a "szépségért meg kell szenvedni"?

Két év múlva megmondom...

Hiszen még csak a folyamat elején vagyok. Nehéz döntés volt, évek óta halogatom... soha nem volt hozzá lelki erőm és anyagi forrásom sem. Most jött el az életembe az az ember, aki meg tudja nekem adni azt a lelki támogatást, ami ehhez a procedúrához szükséges. Bár Szegénykémen gyakran csattan a morcosságom, de azért kitart, bár szóvá teszi. Imádom Őt!

Az egyszer biztos, hogy a fogyókúrának nagyon jót tesz, hiszen csak bizonyos típusú ételeket tudok magamhoz venni. Persze feszegetem a határokat, ami turmixolható, az ehető. Túlélésre talán jó lesz.
Joghurt és tartalmas levesek turmixolva... egyenlőre ez a repertoár.
A műtét után, mivel seb lesz a számban, ezért sajnos a joghurt kiesik a palettáról egy időre, viszont maradnak a levesek és egyéb pépesíthető ételek, például a sütőtökből kiválóan lehet krémes pépet készíteni. Persze ott vannak még az úgynevezett smoothie-k, azaz gyümölcsturmixok. Azt hiszem, elviselhetővé tehető ez az állapot.
Na persze most mindennél jobban vágyok egy csípős szószos hamburgerre, vagy egy szimpla melegszendvicsre, vagy egy fokhagymás pirítósra, persze azt nem tudom megenni. Talán ha lekerül a számból ez az "atomreaktor", a műtét után 1-1,5 hónap múlva az ígéret szerint. A párom simán megeszik szinte mindent fogszabályozóval, remélem nekem is menni fog. Addig meg marad ez a diétás étrend.... legalább leperegnek a feleslegesnek ítélt kilócskák.

De mi is ez a barátnak nem nevezhető szerkezet?
"A sutura palatina mediana (csontos szájpadlás középső varrata) megrepesztése útján a felső állcsontot hatékonyan és gyorsan tágító, fémötvözetből készített készülék, ami csavart tartalmaz, és fogara felcementezett gyűrűk segítségével rögzül a szájban."

Hogy milyen volt a műtét?
Nem tudom, mert aludtam. :)
Persze nem ilyen egyszerű a történet. Január 8-án be kellett feküdni a Fogászati Klinikára. Éjféltől már sem ételt, sem italt nem lehetett fogyasztani. Alapjáraton simán elfelejtek inni, persze most majd szomjan haltam. Még este levették a vérmintát - amit egyébként nem tudok, hogy mihez kellett -, hogy reggel 6-kor ne tűszúrásra ébredjek.
Aztán a reggeli viziten, amire betódult a műtétet végző orvos mellett 30 fogorvostan hallgató, tájékoztattak bennünket, hogy mi a napi program.
Mivel a szobatársamat vették előre, így nála le tudtam követni, hogy mikor mi következik, így lelkileg fel tudtam készülni, bár nagyon paráztam az altatástól.
Végül a szobatársammal hamarabb végeztek, így nálam is beindult a mókuskerék. Hozta a nővérke a 3 szem gyógyszert, amit egy korty vízzel kellett bevenni. Természetesen ez nem volt megoldható több szempontból sem. Egyrészt nem tudok semmilyen nagy szemű gyógyszert bevenni, főleg nem egy korty vízzel. Ráadásul Hyrax barátunk is szereti rendszeresen magáévá tenni a szájba kerülő dolgokat. 2 pohárnyi vízzel sikerült is leküzdeni az óriási gyógyszereket.
Aztán át kellett vedleni a mutatósnak nem mondható műtős szerkóba, alig tudtam megkötni, mert természetesen hátul vannak a pántok. Nyugi nem kényszerzubbonyról volt szó. :)

Aztán gyorsan mosdó és a szekrénykulcs leadása a nővérpultnál... ugyanis a nyugtató hatására jócskán elkábultam. Szépen elhelyezkedtem az ágyikómban, amikor már jött is a műtősfiú és mondta, hogy akkor most kirándulunk egyet. Úgy ahogy voltam, ágyastól, mindenestől tolt is kifelé. Irány a lift, lemegyünk az alagsorba. Ajaj, már a hullaházba tolnak egyenesen? Szép kis kezdet... Természetesen nem így történt, ebben az intézményben a pinceszinten vannak a műtők.
Nemcsak a szép szemű műtősfiú volt kedves, hanem az altatással megbízott személyzet is.. aztán a többire nem emlékszem, a szobában ébredtem már csak fel.

Szájpadlásrepesztés és felső állkapocs-törés után furcsa, hogy igazi fájdalmat nem éreztem, csak kóválygott a fejem rendesen és rettenetesen szomjas voltam. Azt mondták, aludjak tovább. Aludtam volna, ha nem az utcára nézett volna az ablak, amely mellett feküdtem. Viszont így fél 12 magasságában erőteljesen behallatszott az utca zaja és ráadásként még a radiátor is sípolt. Ettől a hangkavalkádtól egyrészt nem tudtam aludni, másrészt olyan migrénem lett, hogy legszívesebben fejet cseréltem volna.
Szerencsére a nővérke mentőangyalként megszánt egy kis intravénás fájdalomcsillapítóval, így némiképpen enyhültek a tüneteim. Természetesen aludni továbbra sem tudtam.
Szerettem volna a páromat értesíteni, hogy túléltem, ezért meg kellett kaparintanom a kulcsomat a nővérpultból.
Ekkor jött a feketeleves. Ahogy felültem, elkezdett ömleni az orromból a vér. Eddigi életemben egyszer sem vérzett még az orrom. Horrorisztikus élmény volt.
Vissza kellett feküdnöm, hogy lecsillapodjon. Közben azért megkaparintottam a pizsamámat és magamra húztam nagy nehezen, hiszen a műtős ruha nem volt túl szalonképes.
Aztán kivánszorogtam az előtérbe és elkértem a kulcsomat. Szegény nővérke eléggé döbbent arcot vágott és gyorsan visszaparancsolt az ágyba. Azon aggódott, hogy neki kell fölkaparnia a folyosón, ha esetleg elájulnék. Megnyugtattam, hogy engem nem olyan fából faragtak.
Végre küldhettem a várva vár sms-t. Persze kiderült, hogy az én Drágám már telefonált délben, hogy minden rendben zajlott-e. Szerencsére a nővérek megnyugtatták, hogy túléltem.
A délután az újabb orrvérzésen és az arcom duplájára dagadásán kívül eseménymentes volt. Persze a pozitívumok oldalára sorolhatjuk természetesen, hogy látogatóm is volt. Aggódó tekintete megnyugodott, mikor látta, hogy egészben vagyok.
Az éjszaka az rettenetes volt, sajgott az arcom és a fejem. Mivel félig ülve kellett feküdni és az arcdagadás miatt fordítani sem tudtam a fejem, így az éjszaka nagy részében nem tudtam aludni, ha meg elszundítottam, akkor pedig a saját horkolásomra riadtam fel. Háton fekvés, nyitott száj, félig bedugult orr... egyenes hozadéka egy jó kis horkolás.
Hogy miért volt és van jelenleg is bedugulva az orrom? A műtét során az altatáshoz használt szondát orron keresztül vezették be, így sérült az orr belső nyálkahártyája. Illetve mivel az állkapcsom hátsó részét eltörték, nem lenne jó dolog a sebbe belepumpálni az orrváladékot. Mert sokan azt gondolják, hogy az orrfújáskor kifelé jön a váladék... igen kifelé, egy része, az összes többi pedig az arcüreg felé távozik. Szóval az orromat csak spray-vel lehet kezelni, orrfúvás tilos 3 hétig.
Még szerencse, hogy legalább náthás nem vagyok, mert aztán az még extrábbá tenné a helyzetet.
Reggel 6-kor megváltásként érkezett a hőmérőző nővérke, aki rögtön hozta a csere-jeget is.
Nagyon ötletesen kórházi gumikesztyűt töltenek meg vízzel és azt fagyasztják le. Ez szolgál jegelő eszközként a frissen műtött betegeknek. Nagyon nagy segítség, mivel az arc dagadása magától nem igen akart lelohadni.
A délelőtt folyamán saját lábunkon kellett lemenni a röntgenre. Szerencsére soron kívül előre vettek, mert a műtét utáni, illetve az éhezésből adódó gyengeség még erőteljesen kihatott a stabil lábakon állásra.
Aztán még sor került 2 orvosi ellenőrzésre. Az egyiket a kórtermünkért felelős kis doktorbácsi végezte, a másikat pedig a műtétet végző orvos.
A délutánunk ismét eseménytelenül zajlott... a fejfájás, fogsorom hasogatása maradt és az orrom is ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa ki az úr a háznál.
Délután a műtétet végző orvos közölte, hogy ha másnap reggel is jól(?) leszünk, akkor kaphatunk eltávot és otthon folytathatjuk a lábadozást. A hétfőig bármi esemény történik, akkor vissza lehet szivárogni a helyünkre. Ha nem, akkor  hétfőn tárt karokkal vár egy kis varratszedésre, és akkor kapjuk meg a zárójelentést is.
Természetesen az újabb rettenetes éjszaka után reggel azt mondtuk, hogy jól vagyunk és mennénk haza. Szerencsére a doktor úr is így látta, így a vizit után szivároghattunk haza. Pontosabban át a Klinikára a kezelő orvoshoz konzultációra.
Mivel a múltkor kivertem a hisztit, hogy sokat kell várni, no meg persze tekintettel arra, hogy friss műtétesek vagyunk, így soron kívül behívott. 1-2 perc alatt végeztünk, csak annyi volt, hogy megmutatta a Páromnak, hogy hogyan kell mostantól Hyrax-barátunkat aktivitásra serkenteni.
Sokkal jobb volt otthon pihengetni, bár a tüneteim nem enyhültek, csak az arcom lohadt egy kicsit, bár még mindig inkább hasonlítottam egy jóltáplált aranyhörcsögre, mint a normál mivoltomra.
Mivel a Hyraxot vasárnap reggeltől aktív állapotba kellett helyezni, és reggel-este állítgatni, a fájdalmaim jelentősen megnövekedtek. Fáj minden fogam és mindegyik mozog, olyan mintha ki akarnának esni. Rettenetes érzés és a legrosszabb az egészben, hogy nem tudok enni szinte semmit.
Fogyókúra szempontjából viszont tökéletes.
Hétfőn csúcsosodott az önkínzás a tetőfokára, amikor a varratszedésre sor került. Érzéstelenítő nélkül.. hát mit mondjak... rettenetes volt... a végén a doktor úr azt mondta, hogy egy hős vagyok... annak is éreztem magam.
Mivel drasztikus változás az elkövetkezendő hetekben nem várható, ezért úgy döntöttem, hogy nem lógatom otthon a lábam, hanem visszatérek a munkába.

Lehet, hogy hiba volt a gyors visszatérés. Egyrészt fizikailag még nem bírom úgy a strapát, estére totálisan lefáradtam, alig bírtam hazavánszorogni. Másrészt fejemre zúdult a sok munka, ráadásul azzal fogadtak, hogy akkor eljött az idő a másik irodába költözésre. Ez úgy most nagyon nem kellett.. főleg a pakolás és takarítás része.
Nehéz első napok, estére fokozódó fájdalmak, nagy leterheltséggel, még nagyobb hibázási lehetőséggel. Aminek folyamodványaként elvesztettem a plusz munkámat, ami miatt szomorú vagyok, mert nagyon szerettem csinálni.

Mi vár rám a továbbiakban?
Hyrax-barátom még 1-2 hétig aktívkodik, megkeserítve az életemet, mert eléggé fájdalmas, ha az ember fogát tologatják önkényesen, ráadásul a fokozódó fájdalom fejfájással is párosul. Ha megfelelően hatékonykodik, akkor 2 hét után inaktív állapotba kerül, viszont még egy darabig, legalább késő tavaszig ragaszkodunk egymáshoz, ugyanis a csontosodás miatt ki kell várni, hogy minden a helyén fixálódjon.

Ha érzékeny búcsú veszünk egymástól, akkor fogom megkapni a végleges fogszabályozómat, amit már repesve várok. Reményeim szerint Hyrax-koma után felüdülés lesz számomra.

Hogy megéri-e ez a sok-sok szenvedés és lemondás?
2019 év elején megmondom.... :)