Az internet a virtuális valóság, melyben minden megtörténhet..találkozhatnak olyan emberek, akik elméletben esélytelenek arra, hogy összefussanak az utcán.
Vagy tekinthetjük egy nagy boszorkánykonyhának, ahol egy kalandra vágyó férj és egy elhanyagolt, szeretetre vágyó szépasszony könnyen egymásba gabalyodhat.
Mindketten az egyik népszerű ismerkedős oldalra regisztráltak kedvtelésből, hogy másokkal beszélgessenek, ismerkedjenek. Igazából egyikük sem hűtlenség szándékával került az oldalra, de mégis úgy hozta a sors, hogy nekik kapcsolatba kellett kerülniük egymással.
Hetek teltek el a regisztráció óta, mindketten csak nézelődtek és csevegtek pár emberrel. Aztán egy napon a férfi meglátta őt, s valami különös késztetéstől vezérelve egy mókás üzenetet küldött a fiatal nőnek. Valószínűleg már egyikük sem emlékszik, hogy mi volt az a bűvös mondat, de szó szót követett és egyre jobban belemelegedtek a beszélgetésbe. Hamar megtalálták az összhangot, a közös témákat.
Hamar áttértek a fiatalok körében oly népszerű chatelésre, így napközben is tudtak beszélgetni. Egymás életének megismerésén túl sok hasonló dolog iránt érdeklődtek, így volt miről csevegni a munka közben lopott szünetekben.
Aztán sor került az első telefonos beszélgetésre, ismerkedtek egymás hangjával. A férfi mélyen búgó hangjától a nő gerincén végigfutott a jóleső meleg borzongás. A nő kedves, majdhogynem kislányos csivitelése mosolyt csalt a férfi arcára.
Mindkettőjük napjaiba színt hozott a másik létezése, ezért nem sokáig halasztgatták az első találkozást.
Mivel két különböző városban laktak, de egyikük sem merte felvállalni a lebukás veszélyét, ezért a két város között félúton lévő kisvárosba beszélték meg a titkos találkát.
A nő sokkal hamarabb odaért a megadott találkozási ponthoz, a forgalom is gyér volt, no meg az ismeretlen terep miatt időben indult, nehogy eltévessze a helyet. Izgatott várakozással ült a kocsijában, számtalanszor megnézte a sminkjét, s azon merengett, tetszeni fog-e a férfinak élőben.
A férfi húzta-halasztotta az indulást, nem akart a helyszínen ácsorogni. Aztán a megbeszélt találkozási időpont előtt nem sokkal felhívta találkapartnerét, hogy megkérdezze merre jár.
A nő incselkedve válaszolt, hogy már jó ideje rá vár. A férfi kevéske türelemre intette a nőt, és elszáguldott fekete autójával a helyszínre, ahol gyorsan kipattant az autójából és fürge léptekkel igyekezett a nő autójához.
Az üdvözlő puszi után egy közeli cukrászdába ültek be, ahol akkor éppen egyetlen vendég sem tartózkodott. A nő csak egy kapucsínót kért, a férfi energiafeltöltés céljából egy dominószeletet is választott magának a kávé mellé.
Tinédzserek módjára, kicsit zavartak fogtak bele a beszélgetésbe, csapongtak a témák között. Újdonság erejével hatott rájuk a másik közelsége.
Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, hogy megtelt körülöttük a cukrászda. Néha röpke pillanatokra megérintették egymást, próbálgatták a másik közelségét.
Mivel fejük felett lógott a lebukás pallosa, ezért egy órányi beszélgetés után szedelőzködni kényszerültek.
A parkolóban még röviden csevegtek, majd a férfi búcsúzóul magához ölelte a nőt. S ezzel kurtán-furcsán véget is ért az első találkozás.
A hazafelé vezető úton mindketten gondolataikba mélyedtek. A nő arra gondolt, hogy túl szép, hogy igaz legyen, ez a férfi nem akarhatja őt. A férfi pedig azon morfondírozott, hogy túl nagy kockázatot jelentene neki ezzel a nővel kapcsolatba kerülni, valamiféle függőség érzete lengte körül elméjét.
Az esti üzenetváltáskor a nő megírta vonzalmát, a férfi pedig azt, hogy nem tudja vállalni ezt a dolgot. Ez után pár napig nem beszéltek egymással. De az elmúlt hetek megszokása, a másikkal való kommunikáció hiánya mégis úgy alakította a helyzetet, hogy a szóba kellett újra elegyedniük.
Rezgő lécen egyensúlyoztak minden egyes alkalommal, sérülékeny kapcsolatukat mégis próbálták fenntartani. További találkozásról egyenlőre nem beszéltek, de a témáik a hétköznapiakról gyakrabban átváltottak személyesebb dolgokra, bensőségesebb témákra. Egyre többet beszéltek arról, hogy milyen lenne, ha mégis létrejönne egy újabb találkozás, amikor bizalmasabb közelségbe kerülnének egymáshoz. Egyenlőre mégis úgy döntöttek, hogy megmaradnak a virtuális kapcsolattartásnál, bár egyre több fotó jött-ment az éterben.
Csak idő kérdése volt, hogy ne bírjanak tovább ereikben csörgedező, egyre jobban felforrósodó vérükkel, s nekilássanak mégis a találkozó megszervezésének.
A találka helyszínének ismét egy olyan helyszínt választottak, ahol a legkevesebb a lebukás veszélye, az üdülő övezet eldugott kis panziójában találtak menedéket titkos vágyaik beteljesítéséhez.
Mindketten kicsit zavarban voltak, mint a kamaszok az első csók előtt.
A férfi hamar magához ragadta a kezdeményezést, magához húzta a nőt, mélyen a szemébe nézett, először finoman érintette ajkát, majd szája egyre követelőzőbbé vált, mintha ki akarná szippantani a nőből a sugárzó szexuális energiát. Miközben egyre hevesebben csókolták egymást, a ruhadarabok sorra hullottak a földre. Mivel izgatottságtól remegő lábaik nehezen bírták megtartani őket, ezért a lepedővel borított ágyra hanyatlottak. Csókok, kezek simogatása egyre inkább a közös beteljesülés felé hajszolta őket, mely nem váratott sokáig magára. A közösen átélt extázis után pihegve feküdtek egymás mellett, s próbálták zakatoló szívüket lecsillapítani.
Összebújva beszélgettek az élet dolgairól, mikor a férfinak üzenete érkezett, sürgősen mennie kellett. Így rövid zuhanyzás után gyorsan magukra kapkodták a ruháikat, s mindenki útnak indult dolgait intézendő.
Mindkettőjük fejében és lelkében is zavart okozott ez az együtt töltött pár óra. Nem tudtak mit kezdeni a számukra ismeretlen helyzettel, így pár hétig ismét nem beszéltek egymással.
A férfit gyötörte a lelkiismerete, hiszen ő senkit nem akart megbántani. Az asszony pedig rájött, hogy ha ilyen tettre képes, akkor a házassága végképp zátonyra futott. Mikor legközelebb megint beszéltek, a nő már külön élt a férjétől, elhagyta, hogy új életet kezdhessen.
Tisztában volt vele, hogy a férfi nem fogja elhagyni miatta a családját, ezért kapcsolatukat átalakították barátsággá. A bennük szunnyadó, elfojtott vágy ellenére felnőtt ember módjára tudtak egymással kommunikálni. A férfi nagyon sokat segített lelkileg, hogy túl tudja élni a válási hercehurcát, hálás volt neki érte.
A bennük rejlő elfojtott sóvárgás árnyaltabbá tette barátságukat. Viszont azzal tisztában voltak, hogy számukra csak a virtuális kapcsolattartás elég biztonságos.
Életük harmadik találkozása mégis létrejött, persze biztonságos gardedám jelenlétében, a férfit barátja kísérte el a látogatásra. A levegőben pattogó szikrák ellenére egymás iránt érzett vágyuk beteljesületlen maradt akkor, és valószínűleg örökre az marad.
Mindketten elraktározzák elméjükben ezt a röpke románcot, mely mindkettejük életébe hozott egy különleges színt, egy maradandó emléket, és egy talán örökké tartó virtuális barátságot.
