Kamilla reggel késve ébredt,
este elfelejtette beállítani a telefonján az ébresztőt. Arra ébredt, hogy
megfordul a keskeny ágyon és a fordulással együtt azon nyomban a földön is
volt.
Rögtön kipattantak a szemei, rápillantott a fali órára és rájött, nagyon
elaludt. Rohant a zuhany alá, de a kazán nem kapcsolt be, így kénytelen volt
hideg vízzel lecsapatni éjszaka felhevült testét. Kapkodva mosott fogat,
sminkelt, aztán az épp elől lévő ruhákat kapkodta magára. Futva indult a buszhoz,
hogy még elérje. Már zárult az ajtó, szerencsére a sofőr jó kedvében volt és
kinyitotta neki az első ajtót.
Gondolta a leszállásig összerendezi a
gondolatait, hiszen a mai napra is sok feladata akadt. Annyira elgondolkozott,
hogy a buszról leszállva rosszul lépett, nagyot reccsent magas sarkúba
bújtatott lába. Sántikálva ment el a másik megállóhoz, reménykedett, hogy a
fájdalom alább hagy, mivel most nem mehetett betegszabadságra. A metró
aluljáróba lefelé menet egy rohanó suhanc meglökte, épp hogy meg tudott
kapaszkodni, hogy le ne zúduljon a 20 lépcsőnyi magasságból.
A munkahelyre beérve
fellélegezve ült le a helyére, hogy a nap kezdetét kipihenje, maga elé vette az
aluljáróban vásárolt kapucsínóját és elkezdte nézegetni az e-mailjét. Az egér
zsinórja beakadt, megrántotta, azzal a lendülettel felborult az asztalán a
forró ital és végigcsordogált a felsőjén és a farmerjén. Szerencsére a
szekrényben ott volt az edzőcucca, így abból kivette a pólóját, így le tudta
cserélni a felsőt, a sötét nadrágon pedig némi vizes sikálás segített. De ettől
függetlenül egész nap kapucsínó illatot árasztott, emlékeztetve őt a reggeli
eseményekre.
Azon gondolkozott, hogy inkább hazamenne, mert még 8
sincs és már szabályos pechszéria sújtotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése