A személyes találkozás talán megpecsételt valamilyen titkos szövetséget, talán nem, az viszont biztos, hogy mindkettőjükre nagy hatással volt.
Az esti chateléskor kiderült, hogy a szikrákat mindketten érezték, a lány az elmaradt csókot hiányolta.
Szombatra billiárdtermes közös programot terveztek. A napi kommunikáció addig is megmaradt. A lány izgalommal várta az estét, de időpont pontosítás helyett a srác pár órával a találkozás előtt lemondta céges bulira hivatkozva. Mivel az ember életében fontosak a munkahelyi dolgok, ezért a lány kelletlenül, de belenyugodott a helyzetbe.
Következő nap a srác nem jelentkezett, csend honolt az éterben. A lány kezdett aggódni, hogy valami nagyon nem stimmel.
Végül hétfőn tudtak beszélni, amikor a sejtése beigazolódott. A srác emlékeztette rá, hogy a múltját nem tudja feledni és nem tartja korrektnek, hogy így kezdjen bele egy kapcsolatba, viszonyt pedig a lány miatt nem akar.
A lány rövid vívódás után úgy döntött, hogy bárhogy alakulnak is a dolgok, nem tudja a srácot törölni az elméjéből, így aztán a sérülés lehetőségét vállalva kezdeményezte a viszonyt.
Napokig folyt az érvek és ellenérvek csatája, mire hagyta a srác meggyőzni magát, hogy ebből kisülhet valami jó is.
Az új találkozásra folyamatos, túlfűtött kommunikáció mellett hangolódtak. A találkára nőnapon került sor, így a srác bonbonnal kedveskedett a lánynak.
Az ajtó becsukódása után már forró csókban forrt össze szájuk, mintha egymásból akarnának erőt meríteni. Csókok sora követte egymást miközben a kezek vándorútra indultak, s behatoltak a ruhadarabok alá. Nem kellett sok hozzá, hogy megszabaduljanak az útban lévő textiltől. Az ágy besüppedt alattuk, amikor egymást ölelve oda hanyatlottak, élvezték a pillanat varázsát. Elképzelték, hogy miféle gyönyöröket nyújthat a másik szájának íze, kezének érintése.
Minden olyan könnyűnek és természetesnek tűnt. A lány bőre forró volt, s szinte lángolt a srác követelőző, mégis türelmes ajka nyomán.
A lány keze megállás nélkül kalandozott a másik testén, s úgy simogatta, mintha vak lenne, s kizárólag tapintás által tudná megtapasztalni az élet csodás dolgait. A srác bőrének friss illata teljesen elvarázsolta.
A testük tökéletes összhangban mozgott együtt. A srác ujjai végigsimították a bőrét, s a tenyere néhol erősebben simult a csábító idomokra. A szája hosszú, bódító utazásra indult, s a lány remélte, hogy ez a kaland soha nem fog véget érni.
Meg kellett ízlelniük, érinteniük egymás testének minden rejtett zugát. Az elsöprő szenvedély örvényében az ember nem tud többé uralkodni magán, és elveszti hidegvérét. Ezúttal is ez történt. A szoba megtelt a gyönyör hangjaival.
A közös lángolás és kielégülés után fáradtan hanyatlottak a gyűrött lepedőre, s bágyadtan bújtak össze, mint a valódi szerelmesek.
Némi erőgyűjtés után az este folyamán még egyszer felizzott szenvedélyük, nem tudtak egymással betelni. Késő este, az átélt szenvedélytől még bizsergő testtel szomorúan búcsúztak el egymástól.
A találkozást újabbak követték, nem tudták egymás iránt érzett étvágyukat tompítani, minden alkalommal szenvedélyesen ölelték, csókolták egymást, mintha ez lenne számukra az utolsó alkalom. A vágyaik beteljesedése mellett sokat beszélgettek, egyre jobban megismerték egymást.
A tiltás ellenére a lány szívében egyre nagyobb helyet foglalt el a srác, lelkébe befészkelte magát a szerelem.
Az egyik találka alkalmával már nem bírta magában tartani és a srác fülébe suttogta érzéseit.
Hirtelen megfagyott a levegő, szerelmének tárgya eltolta magától. Elmondta, hogy minden szempontból megfelelne az elvárásainak, sőt örülnie kellene, hogy ezt az érzést táplálja iránta, de ő egyenlőre nem tudja ezt viszonozni, még mindig a múltjában él.
A beszélgetés után újra szeretkeztek, de ez most más volt, mint az eddigiek, édes-keserű érzés kavargott mindkettőjükben. Furcsa érzésekkel búcsúztak aznap este egymástól.
Ezt követően két hétig csak elektronikusan kommunikáltak egymással. Aztán, mivel a srácnak közeledett a születésnapja, ezért a lány újabb találkára hívta, hogy át tudja adni az ajándékát.
Az ajtó csukódása után újra felizzott közöttük a szenvedély, ugyanúgy ölelték egymást, mint a legeslegelső találkozáskor, nem tudtak egymással betelni.
Az ajándéknak a srác látszólag örült, de a lányt valami furcsa, egyenlőre megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Az este végén valahogy kurtán-furcsán búcsúztak egymástól.
A következő napokban a szokás módon, virtuálisan tartották a kapcsolatot, de találkozásról nem beszéltek, mindketten nagyon el voltak foglalva a munkájukkal.
Mentek a napok egymás után, s a lány egyre rosszabbul érezte magát, ezért írt a srácnak egy hosszú levelet, melyben leírta érzéseit. A válasz hamarosan megérkezett, nem látta értelmét folytatni, mert úgy érezte, nem tudja viszonozni a lány érzéseit, s megbántani nem akarta.
Hiába voltak érvek a lány tarsolyában, az ellenérvek súlyosabbak voltak, s keményen ütöttek.
Hatalmas vitába torkollott utolsó beszélgetésük, bár a lány szerette volna, a srác nem látta értelmét a folytatásnak.
Több hónapig nem beszéltek egymással, bár a virtuális térben érzékelték egymás jelenlétét, hiszen ugyanazon a közösségi portálon töltötték idejük egy részét.
Aztán egy esemény folytán újra szóba elegyedtek egymással. Már tiszta fejjel tudtak egymáshoz szólni, így békés mederbe terelték ismeretségüket.
Múltak a hetek és hónapok, mindketten élték saját életüket, hébe-hóba beszéltek egymással, de semmi komoly nem történt. Aztán egy januári napon a srác találkát kért a lánytól. Mivel semmit nem mondott előzetesen, ezért a lány vegyes érzésekkel telve várta a találkozást.
Ugyanazon a helyen találkoztak, mint nagyjából egy évvel korábban, az első találkozásuk alkalmával.
A srác szája mosolyra húzódott, mikor meglátta lányt, s mikor összefonódott tekintetük, mindketten érezték a másikban az édes szomorúságot.
A baráti köszöntés után már nem bírta magában tartani, kirobbantak belőle a szavak:
- Mindketten tudjuk, hogy a múltat nem tudom kitörölni az életemből, hiszen a lányaim élő bizonyítékai ennek, így Őt soha nem tudom az elmémből örökre száműzni. Viszont rájöttem, hogy hiányzol az életemből. Tudom, hogy nem leszek mindig tökéletes társ, de megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet adni. Ezért kérlek adj még egy esélyt nekem és a kapcsolatunknak.
A lány nem tudta eldönteni, hogy álmodik vagy ez a valóság, ezért magához húzta a másikat, hogy érezze teste melegét és forró leheletét, mely bizonyította, hogy ez a tiszta valóság.
Mivel szíves mélyén még őrizte az érzést és nem tudott ellenállni a könyörgő kék szemeknek, ezért úgy döntött, ad egy esélyt.
Teltek a napok, hetek, hónapok, új alapokra helyezett kapcsolatuk újra izzásnak indult... melynek ékes bizonyítéka egy gyönyörű fiúcska személyében testesült meg. S ahogy erre a kék szemű, sötét hajú csodára néztek, mindkettőjük szemében megcsillantak a boldogság és szeretet szikrái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése