Három a magyar igazság, egy a ráadás.. és még egy?

Volt egy időszak az életemben 2013 őszén, amikor az online társkeresésből eléggé kiábrándultam, ezért "beneveztem" egy hagyományosnak mondható irodába.

Az iroda reklámja nagyon jó volt, profi weboldal, pozitív kommentek... gondoltam megpróbálom.

Az ügyintézés nagyon kellemes volt... pontosabban az ügyintéző hölggyel jól el lehetett csevegni... persze neki célja, hogy minél több információt be tudjon gyűjteni az ügyfélről, hiszen csak így tudják a 100%-os eredményességet teljesíteni... biztatóan indult a dolog... bár a szolgáltatási díjnál kicsit szívtam a fogam, de sikerült kedvezményt és részletfizetést is kialkudni.

A korábbi párkereséses tapasztalatok alapján azt az opciót választottam, hogy engem keressenek.

A regisztrációt követően nem sokkal két megkeresés történt, akik mellesleg nem feleltek meg az én paramétereimnek. 

Az egyiknek azért megadtam a találkozás lehetőségét, a másikkal viszont már találkozni sem akartam.

Az első jelölt 3 kitételben sem felelt meg az általam elvártnak: kopasz, 50 éves és külföldi (bár több éve Magyarországon él és nagyon jól beszél magyarul).

A találkozáskor sajnos alapvetően nem a problémás kitételekkel volt a baj. Egy nagyon intelligens, kellemes úriemberrel találkoztam. De nekem Ő túl visszafogott. Neki pedig valószínűleg még rémálmában sem bukkan fel egy ilyen harsány, túlpörgetett nőci, mint én.

Nem tétlenkednek az irodában, ajánlgatnak fűnek fának.

Megtörtént a 2. telefonhívás egy mosonmagyaróvári!!!! vállalkozó személyében. A nevét nem is értettem, olyan gyorsan elhadarta, aztán  - mint később kiderült épp egy rosszul sikerült üzleti tárgyalásról hazatérve -  felpaprikázott hangulatban rám zúdította a világnézetét a budapesti élet hátrányairól és az Ausztria-közeli élet előnyeiről.. kiemelve, hogy ő meztelenül tud a medencéjében fürdeni a saját udvarán.

Egyébként az úriember számomra amellett, hogy kizáró tényezőként vidéki, még túlkoros (48 éves) is, és tipikusan - a vállalkozó létből adódóan - uralkodó természet. Sajnálom, de én senki aranykalitkájába nem szeretnék lakni.

Az eddigi mérleg 2-ből 2 negatív.

Az Iroda közvetítésével újabb 2 hívás érkezett: az egyik jelentkező szertáros! a Bozsik stadionban.... maximálisan "passzolt" volna az én 3 diplomámhoz és a hivatali munkakörömhöz. :(

A másik telefonáló ismét Győr-Sopron megyei volt, szerencsére már a 2. mondatában közölte ezt a tényt, aminek kapcsán rögtön mondtam, hogy akkor most kell abbahagynunk ezt a beszélgetést, már csak azért is, hogy ne raboljuk egymás idejét.

Ezek után, 3 a magyar igazság, 1 a ráadás elve alapján megírtam az Irodának, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, szóval jobb, ha nem folytatjuk az együttműködést.

A dolog pikantériája, hogy pár hónappal később érkezett egy hívás, az úriember az irodára hivatkozott, hogy ott adták meg az elérhetőségem.

Nem mellesleg egyébként találkoztam vele, egy valóban intelligens, kulturált „hajóskapitánnyal” volt szerencsém találkozni. Párszor összefutottunk, de mivel részemről semmilyen rezgés nem volt, s ő barátkozni nem akart, ezért inkább megszakítottuk a kapcsolatot.