A reménytelen nagy Ő

A tanítás első napja volt. A lányok most kezdték az első évet a középiskolában, előző nap a kollégiumban már összeismerkedtek az osztálytársak egy részével, már rögtön kialakult a klikkesedés a városiak és a vidékiek között. 

Mivel a kollégiumi csoportvezető hamar kitessékelte a társaságot a szobákból, hamar túl voltak a reggelin, így miután a teremben lefoglalták a helyüket, visszavándoroltak az aulába kicsit megnézni az új iskolatársakat, no meg tiszta lányosztály révén  a pasifelhozatalt is. Sorra tárgyalták meg az aulában megjelenő srácokat. Volt, akit már tegnap megismertek a koliban, de új arcok is felbukkantak. Találgatták, hogy ki melyik osztályba járhat, van-e barátnője stb.

Már épp szedelőzködtek, hogy felmenjenek a termükbe, mivel már az előbb felharsant a jelzőcsengő, mikor kicsapódott a bejárat lengőajtaja és berobogott rajta egy magas vékony barna fiú. A lány számára megszűnt a külvilág, forróság öntötte el, virtustáncot járt a gyomra, s csak őt látta maga előtt. 

Egészen decemberig csak messziről figyelte a fiút, bár az osztályukból többekkel jóban volt, sőt egyikük még udvarolgatott is neki. A sráccal is köszönő viszonyban volt, de két szónál többet nem beszéltek egymással. 

Az iskolában minden év decemberében, mielőtt kitört a téli szünidő, megrendezték a 24 órás kosárlabda mérkőzést. A lány mivel mindig szeretett mindenben részt venni, ezért pár osztálytársával jelentkezett játszani és még a tornatermi büfében is vállalt ügyeletet.

Mivel a fiú, bocsánat nagy betűvel a Fiú vérbeli kosaras volt, ezért végig a tornaterem környékén tartózkodott, így nem volt nehéz figyelemmel kísérni. A játéka pedig szenzációs volt, csak úgy szórta a hárompontosokat.

Éjfélre járt az idő, a lány került sorra a büféügyeletben. Épp sorba rendezte a szendvicseket a tálcán, mikor meghallotta a hangot, ami jóleső borzongással töltötte el, azonnal tudta, hogy ki áll az asztal másik oldalán. A keze remegni kezdett és zavartan nézett fel a srác szemébe. 

Ő viszont nem zavartatta magát, kedvesen elcseverészett a mérkőzés várható eredményéről, a büfés munka kellemetlenségeiről. Közben a lány egyre csak olvadozott, hogy végre igen... végre szóba áll vele. Mivel a srác játszott a következő 20 percben, ezért elviharzott átöltözni, a lány pedig merengve osztogatta a szendvicseket és a forró teát.

Azóta a nap óta sok-sok év telt el, mindketten felnőttek, életútjuk néha keresztezte egymást, párszor találkoztak, baráti beszélő viszonyban is voltak egy ideig, aztán ez is elmúlt, de a lány számára Ő megmaradt az egyetlen beteljesületlen szerelemnek.