Szikrák tánca

Az online társkeresők világát éljük, manapság a kapcsolatok nagyobb része a világhálón történő ismerkedés útján jön létre. A lány is ezt az egyszerű módszert találta saját maga számára, s kísérletezett is már egy ideje. Több fórumon is próbálkozott a nagyobb merítés érdekében, bár azt tapasztalta, hogy a társkeresők egy része szintén ezt teszi, így elég sok volt a keresési találatok egyezősége.

Az egyik közösségi portálhoz csatlakozó, szélesebb közönséggel rendelkező ismerkedős-barátkozós oldalon elég sok megkeresést kapott, bár a jelentkezők nagy része azonnal megkapta a "DELETE" státuszt.

Az oldal funkciói között a kölcsönös egyezőség keresésére is lehetőség volt, így az egymás iránt szimpátiát érzők kapcsolatot kezdeményezhettek.

Egy hideg februári napon, mikor épp szünetet tartott a munkában és belépett a felületre, üzenete érkezett. 

Az üzenet küldője az egyik fényképére tett utalást, a kérdés arra vonatkozott, hogy tetszett-e neki az a hely, ahol a kép készült.

Bevallotta, hogy gyakran jár arra helyre, évente legalább egyszer ellátogat, mert arra a vidékre való. Szó szót követett, kiderült, hogy szegről végről földik, sőt pár saroknyira jártak egymástól középiskolába is, lehet, hogy még találkoztak is, csak akkor nem hagytak mély nyomot egymásban.

Talán a hasonló gyökerek, vagy egyszerűen a szimpátia, de napokig folyt az üzengetés először az ismerkedős oldalon, aztán pedig a közösségi portál privát chatjén. Sok mindenről beszélgettek, szórakoztatták egymást napközben is, ha idejük és munkájuk lehetővé tette ezt. Egyenlőre nem beszéltek találkozásról.

Aztán egy napon a lány süteményt sütött és poénból felajánlotta kóstolót a srác számára.

Egész nap ment a ötletelés, hogy hol tudnák megejteni a sütemény átadását. A chatelés estig tartott, mikor is a srác bedobta, hogy akkor egy óra múlva itt és itt. A lánynak nem tetszett az alternatíva, újabb szórakoztató szópárbaj következett, természetesen chaten, aminek a vége egy kompromisszumos megoldás lett.

Adott volt a hely és az idő, no és a versenyszellem, hogy ki ér oda előbb. 

A lány gyorsan magára kapkodta az utcai találkozóra megfelelő viseletet, csizmát húzott és meleg kabátba bújt, majd autóba pattant és gyors iramban elszáguldott a találkozási helyre. A srác szolgálatból jött.

Talán a kisebb távolság, vagy enyhébb forgalom tette, de a lány ért oda hamarabb a találkozási helyre. Leparkolt és már küldte az üzenetet, hogy hol találja őt. A parkolóba hamarosan begördült egy metálkék jármű, amiből vigyorogva szállt ki Ő. Elismeréssel nyugtázta, hogy a lány megelőzte. 

Ahogy beszélgetni kezdtek kezdett körülöttük felmelegedni a levegő, bár ezt akkor és ott nem érzékelték. A fiú gyorsan felhívta a rá várakozó öccsét, hogy ez nem tíz perces dolog lesz, körülbelül egy óra múlva tud indulni. Mivel elég zimankósra fordult az idő, ezért beültek a közeli gyorsétterembe beszélgetni, a lány egy forró italt ivott, a srác viszont dacolva a téllel, fagylaltot választott.

Szinte folyt belőlük a szó, egymás szavába vágva beszéltek, mintha ezer éve ismernék egymást. A beszélgetés során néha összeakadt a tekintetük, melynek hatására szikrák keletkeztek a levegőben, egyre több és több szikra.

Mivel a fiúra várt a testvére, ezért hamar búcsút kellett egymástól venniük. A parkolóban összefonódott a tekintetük ahogy egymásra néztek, s majdhogynem tűzijátékszerű csillagok röpködtek a levegőben. Egyszer csak a srác hirtelen magához húzta a lányt és három gyors puszit nyomott a bordóvörös ajkára.

Ebben a pillanatban megállni látszott az idő, pár pillanat múlva eszméltek, hogy menni kell mindkettőjüknek.

Gyorsan elbúcsúztak, s mindketten elindultak a saját útjukon.

(Folytatás: Szikrák tánca 2)