2014. augusztus 4., hétfő

A rózsák lovagja

Az online társkeresésé a világ, a történetünk hősnője sem talált magának más lehetőséget a nagy Ő megtalálására, ezért regisztrált az egyik virtuális irodában.
Meglepően sok jelentkező akadt, nem győzött válogatni. Mivel eltökélt szándéka volt, hogy a saját maga által meghatározott és a regisztrációs lapján megadott paramétereket betartja, ezért erőteljes vizsgálat alá vetette a jelentkezőket. Többen voltak, akik az esélytelenek nyugalmával ragadtak billentyűzetet, s próbáltak beférkőzni a kegyeibe. Nem is értette, hogy némelyek miért próbálkoznak úgy, hogy 99%-ban visszautasításra van esélyük, gondolta biztosan mazochista hajlamaik vannak az illetőknek. Általában ők egyértelmű elutasítást kaptak, egy kivétellel. Volt egy magas, markáns kinézetű férfiú, akivel annak ellenére, hogy nem felelt meg a paramétereknek, mégis beszélgetésbe elegyedett. Sok hasonló gondolatuk volt az életről, több levelet váltottak, chateltek is sokat, de a végén megegyeztek, hogy maradjanak inkább a kedves baráti nexusnál.
Teltek, múltak a napok, hetek, hónapok, néha szóba elegyedtek, megkérdezték, hogy van a másik, hogy áll a "vadászat", aztán mindketten folytatták a saját kis életüket.
Szilveszter napja volt, a fiatal nő épp az előző két nap sikertelen randijain kesergett, mikor felvillant az üzenet a chatfalon a férfitől, érdeklődött, hogy telik majd az óévbúcsúztatás. Töredelmesen bevallotta, hogy nem megy sehová, erre az esetére nem akadt társasága. A férfi is hasonlóról számolt be.
Szó szót követett, jól elbeszélgettek, másfél órányi csevegés után jött a javaslat, hogy mi lenne, ha ezt a beszélgetést egy kávé mellett folytatnák a belvárosban.
Mivel hősnőnknek más dolga éppen nem akadt, igent mondott a meghívásra. Talán túlságosan izgatottan is kérdezte, hogy mikor és hol találkozzanak. A férfi valódi lovaghoz méltóan felajánlotta, hogy elautózik érte.
A lány nem nagyon akart tiltakozni, hiszen ritkán fordul elő vele ilyen dolog, másrészt nem kellett az autójával vacakolni a ki és beállással, ugyanis akkor, ha nyílt kapu a kutyája útnak indult, hogy levegye a környező oszlopokról a szagmintát, s nehéz volt visszacsalogatni az udvarra.
Kapkodva futott a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozott, feldobott egy könnyű sminket az arcára, s mivel a beszélgetéseikből kiderül, hogy a férfi odavan a miniszoknyákért, ezért ennek megfelelően választotta ki az öltözékét. 
A megbeszélt időpontban megállt a ház előtt a férfi autója. A lány izgatottan kapta magára a kabátját, vette magához a táskáját és már futott is kifelé a kapuhoz. Ahogy a férfi látta, hogy igyekszik kifelé, gyorsan kipattant az autóból, s kezében egy hosszú szárú különleges, halvány színű rózsát tartott. A lány majdnem elalélt a meghatottságtól, régen kapott már virágot bárkitől is. Aztán még az autó ajtaját is kitárta előtte és besegítette az ülésre, meg kellett állapítania, valódi gentlemannal van dolga.
Beautóztak a városba, végigsétáltak az utcán, keresve a megfelelő helyet. A lány újabb plusz pontot adott a lovagjának, imádta a magas pasikat, a férfi pedig másfél fejjel magasodott fölé, annak ellenére, hogy magassarkú csizmát húzott a lábára. Mivel kint elég zimankósra fordult az idő, egy kedves kis kávézó emeletén találtak maguknak menedéket. A délután chaten megkezdett beszélgetést tovább folytatták egész úton és az asztalhoz leülve is. Szegény pincérnő háromszor tért hozzájuk vissza, mert annyira beszéltek, hogy még a kínálatot sem volt idejük megtekinteni.
Úgy beszélgettek, mintha mindig is ismerték volna egymást, nagyokat nevettek egymás történetein.
A férfi egyszer csak odahajolt a lány füléhez és belesuttogta: Hazudtál, Te gyönyörű vagy! 
A lány majdnem elolvadt a gyönyörűségtől, s elpirulva köszönte meg beszélgetőpartnerének a bókot.
Már gyülekeztek a kávézóban a szilveszterezni vágyó vendégek, mivel ők nem bulizásra voltak hangolódva, hanem csak kettesben töltött együttlétre, ezért inkább asztalt bontottak 
A férfi haza szerette volna még vinni éjfél előtt, hogy a szüleivel koccinthasson az új év tiszteletére.
A ház előtt nehezen tudtak elválni egymástól, a férfi vette a bátorságot és csókkal búcsúzott tőle.
A lépcsőről integetett neki, és legszívesebben belekiáltotta volna a világba, hogy mennyire boldog.
Az éjféli koccintás után ismét leült a laptopja mellé és belépett a chatre. Már ott várta újdonsült lovagja üzenete. Mennybéli boldog forróság öntötte el, repesett az elmúlt órák történéseitől.
Egész sokáig csevegtek még, nehezükre esett elválni a másiktól. Végül fél három magasságában abban a biztos tudatban köszöntek el, hogy másnap, azaz már aznap volt, délután ismét találkoznak.
Persze a délelőtt sem telt el üzenetváltás nélkül, bár mindkettejüknek a családi újévi ebéden kellett lenniük.
Mindketten izgatottan várták a délutáni találkozást. Mivel a lány sétálni szeretett volna, ezért randevújuk - mivel ez már annak volt mondható -, helyszínéül a Budai várat választották.
A megbeszélt időpontban a férfi autója megállt a ház előtt, s a lány már röpült is a karjaiba. A kedvesség és hódolat jeleként újabb rózsaszállal örvendeztette meg.
Bár arcpirosítóan dermesztő jeges szél fújt fent a várfalak között sétányon, azért ők nagy beszélgetésbe mélyedve bebarangolták kézen fogva a lehetséges útvonalakat. Ahol kisebb volt a tömeg, ott úgy bújtak össze, mintha 18 évesek lennének újra, úgy csókolták egymást, mintha ez lenne az utolsó lélegzetvétel számukra.
Gyorsan elröppent a pár együtt töltött boldog óra, már lassan a szürkület vette át a helyét a borongós világosságnak. Mivel másnap mindketten dolgozni mentek, ezért ideje volt hazatérni. 
A kapuban forró csókkal és a folytatás ígéretével váltak el. 
Este mindketten úgy bújtak be a saját ágyukba, hogy túlságosan jól kezdődik az új esztendő. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése