Keresztanyu bevetésen

Pár nappal előtte jött a telefon: szabadságon leszel-e? ha igen, akkor bevállalnád-e a kisebbiket megőrzésre? ... bölcsi már nincs, ovi meg még nincs.. a szülő pedig oldja meg...

Természetesen gyerek bevállalva, hiszen ez is beletartozik a keresztanyuk feladatai közé.. szükség esetén oviból, bölcsiből szállítmányozás, alkalmanként megőrzés.

Eljött a hétfő reggel, lóhalálában elrohanni egy bizonyos üzletbe, ahol kiváló kalácsot sütnek...a gyerek imádja, hát legyen neki.

Nyolc óra után pár perccel megérkezik a Papa-transzport, előtte letették a nagyobbat az oviban. Táskányi játék és egy kisebben váltóruha "baleset" esetére. Friss kifli és zsömle, hátha a gyerek azt enné szívesen.

A Papa elhúz dolgozni, ketten maradnak, kezdődhet a játék, persze előtte kipakolás a szatyorból, csak úgy miheztartás végett.

Első feladat: golyópálya-építés. Gyengébbek kedvéért: a golyópálya egy olyan szerkezet, amit két centis hengerekből és terelőcsatornákból kell összerakni olyasformán, hogy a legtetején elindított golyó minél hosszabb utat tegyen meg a pályarendszeren végiggurulva, bukdácsolva egészen a szerkezet legaljáig.

Miután a szerkezet megépül, a hat darabos golyóarzenált minél gyorsabb iramban kell a tetején adagolni, hogy hangos pattogással érkezzen a végcélhoz. Az ezen való szórakozás eltart cirka fél óráig.

Mivel a reggeli elmaradt, ezért gyors agitáció után sor kerül a közös reggelire, finom foszlós kalács, a kicsi vajjal, a nagy vajjal és szederlekvárral.

Aztán előkerülhet a titkos favorit, Bogyó és Babóca. Mivel a kiskrapeknak egy hónap múlva lesz a születésnapja, ezért a Sün Soma születésnapjáról szóló történetet kell végigolvasni, miközben kiderül, hogy a szülinapi tortáját már megrendelte Anyától, málnás lesz, mert azt szereti.

Aztán jön a következő könyv, hihetetlen, de már ilyen is van, Bilikönyv. A kellemes grafikával ellátott  kiadvány próbálja rávezetni az apró korosztályt, hogy mennyivel előnyösebb a pelenka nélküli lét.

Szerencsére történetünk egy hónap híján három éves hőse már túl van ezen a megpróbáltatáson, ő már pelus nélkül tud létezni. Mivel szerencsére kortársaival ellentétben nem felejt el inni, ezért a délelőtt folyamán kb. hatszor kell meglátogatni a legkisebb helyiséget. Természetesen ennek is megvan a ceremóniája, mivel még kicsi, nem éri fel a peremet, így marad a gyerekülőkés ráülős módszer, ami ebben a korban még fiúgyerekeknél sem szokatlan. No és meg ne felejtkezzünk az akciók végén a kötelező öblítőkar megnyomásról sem.

Telik-múlik az idő, lassan közeleg az ebédidő, így ideje elkészíteni a beígért pizzát. Na persze ne essünk túlzásba, a pizzalap "gyári", arra nincs idő, hogy itthon dagasszuk a tésztát. 

Se pizzakrém, se kechup, semmi nem kell a feltét alá, mivel lefelé görbülő szájjal mondja, ezért így marad, mehet rá sonka és sajt, semmi más egyéb. Szegényes, de ha így kéri a gyerek, akkor így lesz. Miközben sül a pizza a sütőben, megeszik két maréknyi reszelt sajtot a maradékból. 

Levest nem kér, pedig állítólag imádja. De mivel most ő a vendég, ezért nincs kényszer. Nem kér levest, nem eszik. 

Megsül a pizza, szeletelni és hűteni kell, mert csak úgy eszi meg. Pontosabban enné meg... összesen egy szeletnyit gyűr le és utána közli, nem kér többet.

De éhen nem lehet maradni, így újabb alkudozás után megtörténik a kiegyezés az örökös bónusz halrudacskákban... piros színű paprikával, mert a sárga az nem jó. 

Evés után újabb alkudozás, lesz alvás vagy nem lesz alvás. Hosszú lapos pillantások, de nincs alvás, egyenlőre. Telik-múlik az idő, s a lapos pillantások egyre laposabbak lesznek, s lassan de biztosan eljutott álomországba, persze nem az ágyon, takaró alatt, hanem lent a szőnyegen, mesét nézve, egy nagy párnának dűlve, ülve. 

Kicsiny testét felnyalábolva könnyű volt felrakni a kanapéra, feje alá párna, rá vékony takaró. 

Még húsz perc sem telik el, az Anya telefonál, kérdése, hogy hazafelé működne-e a Keresztanyu-transzfer, mivel egyikük sem ér időben haza. Természetesen működik, de csak ha a gyerek már aludt egy darabot. 

Bármily hihetetlen, nagyon nehéz egy egy hónap híján három évest pincemély álmából felébreszteni. Nem használ sem a simogatás, sem a puszik, durmol erősen. Várni kell, hogy az alvásszint minél jobban telítődjön, nincs más lehetőség. Fél óra múlva már mozdul a simogatásra, félig kinyitja a szemét a szólongatásra, de rögtön közli is, hogy ő most alszik és kész. Újabb negyedóra leforgása alatt sikerül meggyőzi, hogy sajnos most fel kell kelni, mert menni kell haza. 

Indulás előtt még gyors külső rendezés, mert azért egy majdnem három évesnek is figyelni kell a megjelenésére. 

A busz kicsit késik, a gyerkőc dől jobbra-balra a nagy melegben, szerencsére a buszon akad egy ülőhely, legalább a tíz perces utat nem állva kell megtenni, mert egy ilyen kis embernek a vadul hajtó buszsofőr vezetési bravúrjait jobb ülve megtapasztalni.

A buszról leszállva felmondják a szolgálatot az apró lábacskák, így következik némi cipekedés az utca végéig. Onnan a meredeken lefelé vezető lépcsőn már egyedül indul el. 

Szerencsére félúton sem járnak, mikor a Papa autója fékez mellettük, így a további utat hazafelé már négykeréken teheti meg az egy hónap híján három éves.

Másnap újabb felvonás következik....