Az öreg

A napokban töltötte be a nyugdíjkorhatárt, már csak év végéig kell dolgoznia és véglegesen nyugállományba vonulhat. Már alig várta, mert szinte már fájt neki a munka, szívesebben üldögélt az apró kutricájában, s morgolódott valami épp számára fontos, mások szemében jelentéktelen dolgon.

Megkeserítette az élet, magányosan tengette napjait, nem volt asszony a háznál. 

Persze utóbbin senki nem csodálkozott, hiszen azt az elvet vallotta, hogy az asszony verve jó.  Ezen elvét pont ebédidőben fejtette ki a cég fiatal hölgyeinek, akik megrökönyödve hallgatták iskolázatlan eszmefuttatását. Bár az asszonyok által nyújtott örömöket szívesen fogadta volna, de ilyen hozzáállás és ápolatlannak tűnő külseje miatt esélye sem volt, hogy simuló közelségbe kerüljön bárkihez is. 

Rejtély övezte, hogy miért éri meg a főnöknek megtartani ennyi éven át, hiszen száz kilométerről járt be dolgozni, szeretett úgy tevékenykedni, hogy más is odaférjen. Persze a kötelező feladatait, a főnök által adott utasításokat teljesítette, de semmi többet. Valószínűleg az iránta érzett sajnálat tette lehetővé maradását az évek során.

Ha valamelyik kolléga segítséget akart tőle kérni, akkor a legmézesmázosabb formában kellett megközelíteni és még így is kérdéses volt, hogy hajlandó-e segíteni. Ha viszont normál hangnemben kértek tőle bármit, azonnal bukott a mutatvány, esély sem volt arra, hogy tegyen valamit. Sőt esetenként még le is ordította a delikvens fejét, hogy ő nem fog senkinek a rabszolgája lenni.

Persze mindenki tudta, hogy szegény feje még a legalapvetőbb illemszabályokkal sincs tisztában. A cég munkatársainak többségétől elvárta, hogy előre köszönjenek neki, persze olyanoktól, akik munkakör szempontjából a képzeletbeli ranglétrán magasabb szinten álltak fölötte, vagy esetleg még nőneműek is voltak, egyedüli vitathatatlan előnye a kora volt... korban ő volt a rangidős.

Nap mint nap csatát vívott a munkatársnőkkel a folyosói világítás és a légkondicionáló berendezés 15 fokon járatása miatt. Pontosabban az előbbi ellen és az utóbbi mellett. Korából adódóan valószínűleg erősen gyötörte a férfiklimax, no meg nem vetette meg a kalóriadús ételeket sem, s e kettő kombinációjának hatására állandóan melege volt télen és nyáron, ezért a folyosó fűtését-hűtését végző termosztátot önkényuralommal birtokolta. Ha elment ügyeket intézni, akkor tudtak a már lefagyott végtagú kolléganők odalopódzni a berendezéshez és normális hőfokra állítani. Persze mikor visszatért, akkor hangos szitkozódások közepette állította vissza kedve szerint a berendezést.

Szó mi szó, népszerűségi indexe nem az óriási magasságokat nyaldosta, épphogy csak elevickélt az alsó bugyor felett.

Mikor eljött az életében az utolsó munkanap, senki nem ejtett érte könnyet. Ő felszabadultan tért haza otthonába, hogy végre élvezheti a nyugdíjas éveket. A munkatársak pedig felszabadultak és  örömmel vették tudomásul, hogy vége a hűtőházi feelingnek.