Egynyári románc

Van ami húsz év alatt sem változik... fiatalság, bolondság, nyár, vízpart, bulizás.

Történetünk 1995-ben játszódik, három 19 éves leányzó és gardedámként egyikük vőlegénye úgy döntöttek, hogy egy kellemes hetet töltenek a megye legfelkapottabb bulihelyszínén, mely egy örvényes sodrású nagy folyó partján lett kialakítva.

A szálláslehetőségek közül a kiépített strandhoz csatlakozó, őrzött kempinget választották, két sátor lett a verőfényes nyári napokra ideiglenes szállásuk.

A délelőttöket a kiépített strandon töltötték, a közös ebédek után irány a folyóparti szabad-strand, esténként pedig a bulikomplexum diszkóiban szórakoztak.

Persze a kvartett két tagja egymással volt elfoglalva, hiszen ők egy párt alkottak, persze néha gardírozták a két facér lányt. A szőke, kék szemű, hosszú combú hamar, már a második napon rátalált egyik régi szerelmére, s úgy döntöttek, hogy felmelegítik egy kicsit a kapcsolatukat. 

A barna hajú, barna szemű, átlagos külsejű filigrán megnézte a felhozatalt, de mivel otthon akadt még egy lezárásra váró, kimerült kapcsolata, ezért nem nagyon erőltette ezt a fiúzás dolgot.

Mivel a szöszi levált róluk, a párocskára pedig nem akarta ráerőltetni magát, ezért egyedül lézengett egyik diszkóból a másikba. Persze mindig akadt társaság, hiszen sok ismerőssel találkozott, hébe-hóba egy-egy fiú felkérte táncolni, de elég eseménytelenül telt az este.

Az egyik helyen pont a kedvenc számát játszotta a diskjockey, amikor a szeme összeakadt egy pillanatra egy szőke, kék szemű srácéval. Egy röpke pillanat volt, aztán a srác továbbállt. Az este folyamán ez még párszor megtörtént, új helyszín, új összenézés, továbblépés, hol egyikük, hol másikuk kapta el a tekintetét.

Este 11 felé már hömpölygő tömeggé vált a bulizni vágyók hada, folyamatosan kerülgetni kellett az egyre illumináltabb állapotba kerülő embersereget. 

Épp a zárt terület nyugati végéből szeretett volna átjutni a legközelebbi szórakozóhelyhez, mikor egyszer csak elébe toppant a szőke, kék szemű és lecövekelt. Se jobbról, se balról nem lehetett megkerülni, így megállásra kényszerült, összekapcsolódott a tekintetük. A srác mosolyra húzta száját és azt mondta, hogy szerinte nekik most beszélgetniük kellene. 

A lány egy pillanatra elveszítette önbizalmát, mit is akarhat tőle ez a jó pasi. Segélykérően a mellette álló barátnőjére pillantott. Egy bátorító pillantást kapott vissza. Ezért rábólintott, hát akkor beszélgessenek.

S attól a pillanattól fogva csak beszélgettek, mintha ezer éve ismernék egymást, egymás szavába vágva mondták a történeteiket... mondták és mondták...hol sétálva, hol egy szabad padra leülve. Aztán a fiú visszakísérte a kemping  kerítéséhez, mivel a kapu már zárva volt. De egyszerűen nem tudtak egymástól elválni, csak folyt belőlük a szó, hajnali 5-kor eszméltek, hogy azért valamit aludni is kellene a következő, lassan felvirradó nap előtt. Búcsúzóul - mielőtt bakot tartott volna a kerítésen való bemászáshoz - hosszan és forrón csókolta a lányt.

Hősnőnk mámoros hangulatban bújt be hálózsákjába, hogy aludjon pár órát, de 7 órakor a kora reggeli, nyári meleg napsugarak már a hideg vizű medencében találták, ahol az adrenalint ledolgozandó rótta a hosszokat.

A délutánt és az estét ismét együtt töltötték, s továbbra sem fogytak ki a szóból... nehezen váltak el egymástól, mert úgy volt, hogy a lány másnap hazautazik... így a beszélgetés ismét hajnalig húzódott.

A hazautazás napján a srác átjött a kempingbe, hogy elköszönjön, hosszan ölelték egymást, könnyes szemmel búcsúzkodtak, mert tudták, hogy ez a találkozás mindig meg fog maradni az emlékezetükben.

  Délutánra, mire megérkezett a szülők autója, addigra a 2 barátnő meggyőzte a lányt, hogy mi lenne, ha mégis maradna még 2 napot. Szerencsére a szülőket sem kellett sokáig győzködni, beleegyeztek a maradásba.

A lány teljesen odáig volt az örömtől, alig várta, hogy este meglepje a srácot.

Különös gonddal készülődött, már amennyire ez egy sátortáborban lehetséges. A szokásos időben indultak el a bulifaluba, ahol még elég gyér volt a mozgás, később indult be a pörgés. 

Az egyik helyen összefutott a srác barátaival, akik már szaladni akartak, hogy szóljanak neki, de a titok megőrzésére kérte őket, hiszen meglepetést szeretett volna.

Tudta, hogy melyik a kedvenc helye, ezért arra vette az irányt. 

Ahogy végigpásztázta a helyiséget, hamar kiszúrta a szőke üstököt. A fiú háttal állt neki, de mintha megérezte volna a tekintetét, szempillantás alatt megpördült a tengelye körül és kereste, hogy kinek a tekintetét érzi a hátán.

Ahogy összekulcsolódott a pillantásuk, mosolyra húzta a száját és futva igyekezett a lányhoz. Hirtelen megtorpant előtte, s csak annyit kérdezett: Te vagy? Nem utaztál el?

A lány mosolyogva rázta a fejét. A srác rögtön felkapta és pörgette körbe körbe, nem tudott hirtelen jött örömével mit kezdeni. 

Mindent folytattak ott, ahol abbahagyták, csak beszélgettek és beszélgettek, félrevonultak a már kialakult tömegből, s egy padra telepedtek, ahol a szóáradat mellett ölelték és csókolták egymást, mintha ez lenne az egyetlen pillanat az életükben. Abban a pillanatban valóban az volt, hiszen a srácnak ez volt az utolsó estéje, másnap haza kellett utaznia.

Az este végén fájó volt a búcsúzás, hiszen tudták, hogy ez a dolog - bármennyire erős volt az összhang és a vonzalom - csak erre az egy nyaralásra szólt. 

Bár megígérték egymásnak, hogy majd írnak, de mindketten tudták, hogy a távolság miatt hosszú távon nem működne a kapcsolat. A lány utolsó napja borongósan telt, hiányzott neki a fiú vidámsága, mókás körmondatai, de tudta, hogy ennyi volt az egynyári románc.