Épp hazaért a fárasztó munkanap utáni bevásárlásból, a hatalmas cekkerből pakolta ki a megvásárolt termékeket, közben odarakta a vacsora elkészítéséhez szükséges fazéknyi vizet a tűzhelyre... amikor furcsa zajra lett figyelmes.... sustorgásszerű ismeretlen nesz töltötte be az étert.
Fogalma sem volt, hogy honnan jöhetett a hang...először kilesett az ablakon, hátha az utcán történik valami természetellenes, aztán körbekémlelt a minigarzon nagyságú lakásban.
A tűzhely nem lehet, hiszen az árammal működik...
A legkisebb helyiség alkalmatossága sem szivároghat, hiszen kínosan ügyelt arra, hogy a nyomógombot visszaállítsa, ha esetleg beakadt.
A gázóra mellett sem szivároghatott... hiszen annak nincs hangja... csak egyszerűen ájultan csuklott volna össze.
Más ötlete nem lévén, bekukkantott a fürdőszobába...hátha ott található a zaj forrása... hirtelen azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen.. a fürdőszoba padlója úszott a nedvességben... majdnem sikerült egy szép íves hátast dobni a csúszós padlón...
felfelé pillantva pedig úgy érezte, hogy valami kandi kamerás műsor áldozata és véletlenül a belváros helyett az ő fürdőszobájában állították fel a kánikulaenyhítő esőztetőgépet. Sajnos hamar rájött a probléma okára, a zuhany csapjának szitalyuknyi nyílásain a levegőbe lövellt a porlasztott vízpára és az egész fürdőszobát nedvességgel töltötte meg, benedvesítve a pár hete frissen festett falakat.
Legszívesebben leroskadt volna a padlóra, hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen... egy keze ügyében lévő rongydarabot szorított a lyukakra... de a vastag anyag pillanatok alatt átnedvesedett és folyt lefelé a vízpatak a zuhanytálcába.
Fejéhez kapott, rájött, hogy az egyetlen lehetőség a főcsap elzárása lehet. A fiókban nehezen megtalált csavarhúzó segítségével feltépte a vizesblokk előterében lévő nyílást, de rá kellett jönnie, hogy a főcsap nem ott található.
Az idegességtől remegve vette kezébe telefonját, hogy felhívja édesapját, aki biztosan tudta, hogy hol lehet a lakás főcsapja. Szerencsére hamar eljutottak a megoldáshoz, átvágva a víztengeren sikerült megközelíteni a fürdőszoba hátsó falán található főcsapot és gyors kézmozdulatokkal lezárni a vízrendszert.
Szempillantás alatt megszűnt a vízpáraeső a levegőben. Hirtelen megkönnyebbülést érzett, hogy nem ázik szét a lakás... aztán tudatosult benne, hogy az egyetlen csap elzárása az egész lakást mentesítette a vízszolgáltatás igénybevétele alól.
Gyorsan felhívta a közelben lakó bátyját, hogy tud-e vízcsapot szerelni, vagy keresnie kell sürgősen egy szerelőt. Szerencsére a tesó ehhez is ért, így egyedül a csap beszerzése adódott feladatként.
Mivel tíz percnyire van az egyik barkácsáruház, sietve kapkodta magára a nadrágot és pólót, húzta fel a szandálját, és már rohant is, hogy még zárás előtt odaérjen. Szerencséje volt, még maradt húsz perce, hogy felderítse a csapok fellelhetőségi helyét, kiválassza és kifizesse a kasszánál.
A biztonsági őr volt olyan szíves és megmutatta, hogy északnyugat felé induljon el, arra találhatóak a csapok.
Könnyen megtalálta a csapokkal teli kiállítófalat... a bőség zavara... azt sem tudta, hogy merre kapja a fejét, legalább harminc különböző méretű, alakú és árú csaptelep sorakozott előtte. Mivel a közelben egyetlen eladót sem látott, ezért gyorsan visszaszaladt a bejárathoz, hogy segítséget kérjen. A biztonsági őr visszakísérte, de addigra előkerült az osztályos eladó. Feltételezhető volt, hogy az ügyfélszolgálatról szóltak az embernek, azért került oly gyorsan elő.
Az eladóvadászat ellenére kellemesen csalódott a korosodó, pocakos értékesítőben, készségesen segített kiválasztani a megfelelő csapot, megmutatta, hogy mit tartalmaz a doboz, és még tanácsokkal is ellátta, ha esetleg problémák adódnának a fesztávolsággal.
Fizetés után hazarobogott, közben hívta a bátyját, hogy mikor tudja vállalni a barkácsolási feladatot. Kisgyerekes családapaként csak másnap reggelre tudta beütemezni a vízszerelő munkát.
Már csak az éjszakát kell túlélni, gondolta, s elkezdte megtervezni, hogyan éli túl folyóvíz nélkül az estét és az éjszakát.
Az esti zuhanyzást nejlonzacskós technikával tudta megoldani, a lyukas részt körbetekerte nejlonnal, ragasztószalaggal rögzítette, szerencsére csak minimálisan szivárgott a nyílásból a víz, míg gyorsan lecsapatta magáról a nap porát.
Nem mert többet kockáztatni, így a fogmosás ásványvízzel történt, s a mellékhelyiségbe pedig az udvari csapból készített be vödörnyi vizet.
Alig várta, hogy megvirradjon, s végre valahára kilenc óra magasságában megérkezett az alkalmi szerelőmester két kis segéd kíséretében, hiszen más lehetősége nem lévén, a fiai is vele voltak.
S láss csodát, öt perc leforgása alatt helyre állt a rend, az új csap a helyére került, a régi a szemeteskuka aljára, a főcsap megnyitása után újra kapcsolódhatott a vízhálózathoz a lakás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése